Történelmi adatok

Albis történelme

A falu nevének eredete vitatott. Elsőként az Alba névvel találkozunk egy a váradi káptalan által kiadott oklevélben, mely 1299. április 6-án kelt, valószínűleg ellenérvek híján ez a mai Albissal azonosítható. Ebben az oklevélben a nagyváradi káptalan bizonyítja, hogy Kozma ispán tartozása fejében, Rezegei Boda fiának, Istvánnak két részt a bihari halmon fekvő szőlőjéből becsű szerint átengedett. Az iratban a Dionisy de Alba név kerül megemlítésre. Ugyanezzel az elnevezéssel később a bécsi kódexben és a pápai tizedjegyzékben is találkozunk, ahol említik, hogy 1333-ban Márton, 1336-1337-ben pedig Miklós a település plébánosai, kik öt garas pápai tizedet adóztak évente, illetve Alba falu 22 kepét fizetett a Váradi püspöknek. Arra, hogy Alba és a mai Albis azonos lenne nincs egyértelmű adat, Bunyitay Vince bizonyítékként a település templomát hozza fel, mely valóban stílusa alapján a késő Árpád-korban épülhetett. A későbbiekben az Albews (Albeus) megnevezéssel találkozunk, többek között egy 1440. március 3-án kelt oklevélben, mely már bizonyíthatóan megfelel a mai Albis falunak, lévén hogy Védhez közel helyezi, mely mára elnéptelenedett. A névetimológiát tovább követve ismét változáson esik át, egy 1487-es oklevélben már mint Albes tűnik fel (Davidis et Thome Zolyomi de Albes). Ez a megnevezés valószínűleg hosszú időn át változatlan, ugyanis a templom 1766-ben öntött kisebbik harangján is a következő szöveg olvasható: „AZ ALBESI REF. SZ. ECCL. MAGA. KOL. CSIN. ANO 1766”. A település nevének mai alakja, az Albis is valamikor ekkor kerülhet használatba, ugyanis az 1763-1787 között készített első Habsburg katonai térképen már ezen a néven jelölik a falut. A településnevek változásáról és középkori gyökereikről annyit érdemes megemlíteni, hogy gyakran hallás után történt ezeknek a lejegyzésük, így valószínűleg helyenként pontatlanul szerepel és időnként nehéz összefüggésbe hozni mai megnevezésével, legtöbb esetben levéltári kutatásokkal azonban visszakövethető az alakulása.
1393-ban a falu királyi adományként a Zólyomi család birtokába jut, pontosabban Zsigmond király Albisi Márton fiának, Dávidnak adományozza a falut. A Makó család is részbirtokosa volt a településnek, azonban a család a XVI. században kihalt. A török idők után több birtokosa is volt: így gróf Kevenhüller József, Dietrichsten, Zichy Ferenc és gróf Stubenberg József is.
Albis 1952-ig önálló község volt, ekkor megszüntették községi minőségét és felszámolták az irattárat. Ezek egy részét Érbogyoszlóba vitték, ahonnan 1979-ben tovább szállították Az Állami Levéltár Bihar megyei fiókjába. Ezek az iratok 1900-tól 1951-ig terjedő időszakra vonatkoznak. Az 1940. augusztus 30-án bekövetkezett második bécsi döntés értelmében észak Erdély s ezáltal a község is visszakerült Magyarország fennhatósága alá. Négy év alatt jelentős előrelépés történt a gazdasági életben, például megszervezték a gazdakört, amely hatékonyan segítette a gazdákat termelő tevékenységükben. Saja Sándor lelkész és Szabó Kálmán bíró szorgalmazták az útépítést a hatóságoknál, ekkor kövezték le a Temető utcát és további utcák kikövezését is tervbe vették, de a bekövetkező történelmi események ezt megakadályozták. A front 1944. októberének közepén haladt el Albis falu mellett. A sebesült katonákat szekerekkel hozták be a községbe, ahol mentőautókba rakták őket. Egy német sorkatonát halálos találat ért és őt bajtársai nagy sietséggel egy sátorlapba burkolva egy a falutól kívül eső helyen temették el. A következő évben 1945-ben a község elöljárósága tisztességgel helyezte örök nyugalomra az albisi temetőben. Az átvonuló orosz és román katonák mindent átkutattak, az értéktárgyakat elvitték, a háziállatokat pedig lemészárolták és elfogyasztották. Óriási félelem uralkodott el a falun, kiváltképp a fiatal leányokon, akik napokig pincékben, padlásokon bujkáltak. Néhány férfit megvertek, de szerencsére nem szedett halálos áldozatokat a "felszabadító hadsereg" átvonulása. 1951. november 15-én megalakult a kollektív gazdaság. Főleg a kevés földdel rendelkező szegény parasztok léptek be és kevés középparaszt. A következő években megalakul egy mezőgazdasági társulás, melyet a kívül maradt gazdák hoztak létre, majd 1961 decemberében megvalósult a teljes kollektivizálás. Az 1989 decemberében történt fordulat után a gazdaság még meglévő vagyonát szétosztották a tagok között, vagy árverezés útján értékesítették.

Nevezetességek

Az albisi református templom

Az albisi templom a XIII. század végén épület, mely építési stílusából következtethető. Nem kőből, hanem égetett téglából, mivel a környéken kevés a kő. A templom kelet-nyugati tájolású, a keresztény templomoknak megfelelően, ám az épületnek érdekessége a torony alatt elhelyezkedő keresztboltíves szentély, amely rendkívül ritka esetekben fordul elő. Ezt a felbecsülhetetlen értékű műemléket az idők folyamán többször átépítették: a templomhajót az 1600-as években meghosszabbították nyugat felé a hívek számának növekedése miatt, illetve a XVIII. században egy újabb emelet épült a középkori kétszintes toronyra. A templomba két bejáraton keresztül juthatunk be: a jobb oldalon a férfiak, a balon pedig a nők közelekdnek. Ugyanez érvényes az ülésrendnél is, külön ülnek a férfiak, külön a nők, külön a presbitérium és külön az egyházfiak. A templomhajóban és a szentélyben összesen 62 pad van és egy papi szék található. A karzaton van egy 11 váltós elektromos fújtatású Wagenstein orgona található. Felirata: „Ez orgonát a magyar kálvinizmus sorspróbás nehéz idején, Isten dicsőségére törhetetlen hitük bizonyságára áldozatos közadakozásból állíttatták az Albisi református hívek az 1938. évben”. A karzaton néhány pad is található. A karzat alatt is vannak padok és egy mostanában nem használatos orgona. A templom berendezéséhez tartozik a koronás szószék, mellette helyezkedik el a beépített papi szék, amely 1862-ből származik, vele szemben van a barna fenyőből készült Úr asztala, amely szintén 1862-ből maradt ránk. Az északi falon elhelyezett három márványtáblából kettő a két világháború albisi hősi halottainak állít emléket, egy pedig a templom felújítását és a lépcsők építését örökíti meg. A gyülekezet az énekek sorrendjét egy faragott fatábláról olvashatja, amelyet özvegy S. Páll Lajosné 1978-ban adományozott az egyházközségnek. A templom külseje tetszetős, mégis tiszteletet parancsoló. A közel egyméteres vastagságú téglafalakat kívülről 13 pillér támasztja.

A torony

A toronyba egy sötét folyosón keresztül juthatunk fel („gyilkos folyosó”).A feljárat szűkösségéből adódóan két ember nem tud kitérni egymástól, illetve fény is alig jut be. Az első szintre való feljutás után megfigyelhető néhány jellegzetesség, mint például az, hogy a talaj eléggé egyenetlen, mivel az első szint talapzata egyben a szentély mennyezete. Innen egy újabb keskeny, falba vájt folyosón keresztül érhető el a torony második szintje. Megéri a fáradtságot a két gyönyörű bronzharang látványa, amelyek együtt több mint fél tonnát nyomnak, valamint a falúra nyíló panoráma. A két harang különböző időkből származik. A 250 kilogramm súlyú kisebbik harang, 1766-ban készült, felirata: „AZ ALBESI REF. SZ. EKKL. MAGA. KOL. CSIN. ANO 1766” , vagyis az albisi református szent eklézsia a maga költségén csináltatta 1766-ban. A nagyobbik, 300 kilós harang 1924-ben készült, felirata: „Isten dicsőségére öntették az albisi református egyház hívei közadakozásból 1924. Öntötte Biszák J. Gyorokon”. A harangok szilárd fatalapzaton állnak, innen zengik be egész Albis falut üzenetükkel.